Nálunk a faluba vult egy nép (asszony), melyik vette el e zünűknek (az ünőknek= a teheneknek) a tejiket. (...) Sze minden Szentgyörgy éjen ment, vegye el e zünűknek a tejiket. Tette bé, vett is szűtykűt véle (vett magához sajtárt is), sze (és) ment bé e zünűhöz, szo oda, ha békapott (és, ha be tudott jutni) edzs ünűhöz, akkor húzott el tübb ünűtől, nem kellett mennyen e zegészhez (mindegyikhez).
É (ő) monta ...:ettül a zünűtől a tej, ettül a zünűtől a tej, tette szűtykűjébe. Abba e zesztendőbe neki vult, vult neki isz ünűje. ... Szláb (sovány/ girhes) ünű vult a zövé, de árult tejet, árult téjfelt, árult túrót. Sudálkoztak a midzseszek (mesgyések=szomszédok), mimijánt annak olyan szláb a zünűje?, sző árul tejet, sze én adok neki egyik trifujt (lóherét) sze jóebédet, sze misak ... nisán (mindcsak nincsen =mégsincs) téjfele fazakon. Sak kilelték, kü veszi zünűk tőgye tejit. Annak montá’, k (că – hogy): sztrigoj (boszorkány). Az a nép adikelike (adicălea că – ugyan is) lesze e kilencedik lyány a zanyjánál. Mingyánd (mind/ mindnyájan) monták annak vagyon farka. Nem máj (még) vult farka potye (poate – lehet, értsd: pedig nem lehetett farka), helye nőjön ki a farkának – de nem vult helye – nem vult farka. Immá moszt kilelte (meghallotta) e pap isz. Kilelte a pap a miszénél (a templomban). Kilelte. Megperelték e szentityászfiúk (szentegyházfiúk). Megperelté’, k ez a bába (öregasszony), mongya: k veszi el zünűknek e tejiket.
De a pap mit mondott? Aszonnya, elküldött egy ilyen szentityászfiút, szö monta, úgy mongya: kérgyed meg, ura elvegye (el tudja venni) e zén ünűimnek isz a tejit? Gyet (amikor) elment e szentityászfiú a bábához, akkor monta nekije: Ura – monta pap – vegyem el? (Azt kérdi a pap, el tudom-e venni?), kérdte a bába. Monta pap: vegyem el? Mongya: há (jó). ... Gyet elvette e zünűknek e tejiket, e zünűk gyet jöttek e sordábúl, var bűgtek, var nem! (értsd: akkor aztán, ne félj, volt tehénbőgés!). Bűgtek, sz mingyárt mentek fel arra kapura, hol a bába (ahol a bába lakott). E zünűk ... Minnyán (mindnyájan), hogy ... aggya viszra (vissza) a tejiket. Immá moszt, gyet meglátta a pap, k bűgnek e zünűk, sze nisen tejik, văleo (jaj) mondjad, mit csánjak én? Küldi viszra a szentyászfiút. Mondja, menj viszra sze kérgyed meg: ura viszraaggya (vissza tudja-e adni)?
Akkor viszrament. Mongya (a bába mondja): há! (igen) Mondd meg a papnak, k ura viszraaggyam isz (vissza is tudom adni)! Akkor a pap megijedett szépen, sze viszraatta (a bába visszaadta) e zünűknek e tejit, a papét. Há, viszraatta, viszrahelyetődött (visszarendeződött), viszra, hogy vult. Immá, vaszárnap, immá prégyikálja ki e miszébe. Mongya ő: nem hisztem – aszonnya – de nagy e Ziszten, de e zördög szem kicsike!
A történetet Sászár Véta (Császár Elizaveta) szabófalvi asszony mesélte el.
(Köszönet Ábrahám Juditnak, Benke Felixnek, Benke Grátzynak, Csoma Gergelynek és Zerkula Györgynek a lejegyzéshez nyújtott segítségükért)
Gyűjtötte: Kerényi Róbert, Horváth Gyula, Szabó Endre
A szöveg ezen a lemezen hallható.
A Moldvahon zenei portál a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) támogatásával készült.
A portál korszerűsítése és bővítése a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) támogatásával valósult meg.
Fogalomtár kikapcsolása